Donovan McNabb ugyan ragaszkodna karrierje eddigi egyetlen csapatához, de mégsem elképzelhetetlen, hogy el kell hagynia Philadelphiát. Sőt, akár az is megvalósulhat, hogy az Eagles mindhárom irányítójának (McNabb mellett Kevin Kolb és Michael Vick) költöznie kell. A tranzakciókra vonatkozó híresztelés Andy Reid, főedzőtől származik, aki az NFL elnökök orlandói értekezletén tájékoztatta erről a közvéleményt.

A 33 éves McNabb saját blogjában így értékelte a helyzetet: "Maradni szeretnék, Super Bowlt nyerni, és karrieremet Philadelphiában befejezni. Ugyanakkor megértem a jelen szituációt, elfogadom az Eagles vezetése bármilyen döntését, csak azt szeretném, hogy minél előbb foglaljanak állást a kérdésben. Legyen bárhogyan is, én már elkezdtem a felkészülést egy nagyszerű 2010-es szezonra."

Az irányító Arizonában él, így a lehetséges új gazdák között már meglebegtették a Cardinalst, de állítólag az Oakland és a Buffalo vezetése is el tudná képzelni McNabbet saját alakulatánál. A legkomolyabb érdeklődőnek jelen pillanatban talán mégis a St. Louis tűnik, akik egy második körös draftjogot, valamint Oshiomogho Atogwét (fs) ajánlanák cserébe. McNabb karrierje során már két, jelenleg a Ramset szolgáló trénerrel dolgozott együtt: Pat Shurmurral, aki offensive coordinatorként 6 éven át volt a Sasok quarterback edzője, míg Steve Spagnuolo főedzővel, aki az Eaglesnél 7 esztendőn keresztül defensive assistant pozíciót töltött be.

Forrás: nfl.com, philadelphiaeagles.com

Josh McDaniels, a Denver Broncos főedzője megerősítette, Kyle Orton marad a gárda kezdő irányítója. A halvány kétségek a nemrégiben a Cleveland-től érkező Brady Quinn megjelenésével keletkeztek, és a 33 éves mester úgy érezte, bizalmáról kell biztosítania a Vadlovak nyolcasát. Véleménye szerint Orton megdolgozott a kezdő státuszáért a tavalyi szezonban szerzett 3.802 passzolt yardjával és 21 touchdownjával.

Hozzátette, mindez természetesen nem jelent örök bizalmat, a kiharcolt jogokat csak jó teljesítménnyel és folyamatos fejlődéssel lehet megtartani. A korábban a Chicago Bearsnél négy évet lehúzó irányító tavaly júniusban kapta meg edzőjétől a kezdő pozíciót, míg mögötte Chris Simms várta a beugrás ritkán eljövő lehetőségét. "Bármi történhet, de megérdemli. Kyle 2009-ben remek dolgokat művelt, és nagyszerű idényt produkált." - nyilatkozta csapattársáról az elkapó Brandon Stokley.

A denveri főedző szerint az Invesco Fielden a némileg rögzített szerepek ellenére  minden poszton versenyhelyzetet teremtettek. A coloradói alakulatnál abban bíznak, hogy éppen ez lesz majd a fejlődés záloga. "Minden játékosomnak ugyanazt mondom: létre kell hoznod a csapaton belül a saját pozíciódat. És ahogy teljesítesz, ahogy élsz a számodra adódó lehetőségekkel, ez a pozíció csakis ettől fog függeni." - osztotta meg elveit a közvéleménnyel Josh McDaniels.

Forrás: nfl.com

Ahogy azt már sejteni lehetett, az NFL csapattulajdonosok orlandói értekezletén felvetett szabálymódosítás 28-4 arányban zöld utat kapott. Ennek megfelelően a 2010-es szezon rájátszásában már érvénybe lép a hirtelen halál részleges eltörlése. Eddig a hosszabbításban a találkozó automatikusan véget ért, ha bármelyik csapat bármilyen módon pontot szerzett, mostantól viszont a playoffban ez másképp lesz.

Abban az esetben, ha a pénzfeldobást megnyerő alakulat az első támadásából field goalig jut, úgy az ellenfele is megkapja a lehetőséget az egyenlítésre, vagy a győzelemre. Ha a visszatámadó gárda kiegyenlíti 3 pontos hátrányát, onnantól kezdve életbe lép a jól megszokott hirtelen halál intézménye. Amennyiben a kedvezményezett csapat touchdownt szerez az első támadásból, úgy a meccs továbbra is rögtön véget ér, ekkor az addig védekező alakulat nem kap visszatámadási lehetőséget.

A változtatásra vonatkozó javaslat elsöprő fölénnyel került elfogadásra, mindössze 4 franchise szavazott ellene: a Vikings, a Bills, a Bengals és a Ravens. Érdekesség, hogy a legutóbbi NFC döntőben a pénzfeldobást elvesztő, majd az első Saints támadásból 3 pontos mezőnygólt beszedő Minnesota nemmel voksolt a módosításra. Ahogy a lila-fehérek elnöke, Zygi Wilf nyilatkozta: "Az alapszakasz és a rájátszás között következetességre van szükség."

Bár a hirtelen halál változása egyelőre csak a playoffra vonatkozik, de már többekben felmerült az allapszakaszra való kiterjesztésének lehetősége. Rich McKay, az Atlanta elnöke, a versenybizottság alelnöke szerint erre idén nem kerül sor, mert jelenleg a legfontosabb az új szabály hatásának felmérése, annak megvizsgálása, hogy az elérni kívánt eredményt, a véletlen szerepének redukálását mennyire képes szolgálni.  

A játékosok szakszervezete nehezményezi, hogy a módosításról ugyan kikérték a véleményüket, de a mostani értekezletre a képviselőik nem kaptak meghívót. Ők a hosszabb meccsekkel járó sérülésveszély miatt nemmel szavaztak volna, de van, aki más miatt ragaszkodna a tradíciókhoz. "Úgy kellene hagyni mindent, ahogy volt. Sokan ugyan nem szeretik a pénzfeldobást, de ez teszi érdekessé a játékot. Ha először védekezésre kényszerülsz, akkor arra kell koncentrálj, hogy megállítsd az ellenfeledet." - osztotta meg véleményét a denveri elkapó, Brandon Stokley.

Forrás: nfl.com

Peyton Manning, az Indianapolis Colts irányítója az NFL élő és aktív legendája, megannyi rekord birtokosa. Immár 12 évre visszanyúló profi karrierje során 4 alapszakasz MVP címet gyűjtött, erre korábban senki nem volt képes a tojáslabdás foci történetében. A University of Tennessee hajdani növendékének útja tulajdonképpen már születése pillanatában ki volt kövezve, és a gimnáziumi évektől kezdve senkinek nem volt kétsége azzal kapcsolatosan, hogy hamarosan rendkívüli egyéniség lesz az Isidor Newman School tinijéből.

A Tennessee Volunteersben sikert sikerre halmozó Manning magától értetődően lett az 1998-as draft 1/1-es választottja, ahol a Coltsnak esze ágában nem volt másnak átengedni a legígéretesebb fiatal játékost. Az Indy vezetőinek nem is kellett csalatkoznia. Már első évében az első meccstől kezdve kezdőként számítottak rá, amit 3.739 passzolt yarddal és 26 touchdownnal hálált meg. A következő idényben összehozta karrierje első 4.000+ yardos szezonját, amely határt attól fogva csak egyetlen esztendőben (2005) nem tudott elérni.

2003-ig kellett várnia az első alapszakasz MVP címére, amikor a Colts 12-4-es mutatóig jutott, és csak az AFC döntőjében volt kénytelen kapitulálni a Patriots ellenében. A Csikók 24-14-es veresége önmagában nem volt meglepő, Manning 4 interceptionje, valamint 35,5-ös passer ratingje azonban a nem túl veretes kategóriába tartozik. A 2004-es évad aztán végleg  a legendák táborába emelte a Colts vezérét. 4.557 yard, 121,1-es passer rating és 49 td díszelgett a neve mellett az alapszakasz végén, de az Indynek ismét Foxboróban ért véget az idény, a New England ezúttal 20-3-ra kalapálta el Tony Dungy fiait.

Egy gyengébb esztendőt követően a 2006-os szezon végre elhozta a nagy álom, a Super Bowl megnyerését. A playoffot a gárda 12-4-es mérleggel érte el, és az AFC döntőre ezúttal Indianapolisban került sor, ahol a nagy rivális Patriots 21-3-as vezetése sem volt elég a győzelemhez, a Colts 38-34-es sikere Super Bowlt ért. A nagydöntőben Manning visszafogott teljesítménye is elégnek bizonyult az ellen a Chicago Bears ellen, amelyet a borzalmasan gyenge napot kifogó, azóta a süllyesztőben eltűnő Rex Grossman irányított.

A Colts franchise legértékesebb embere 2008-as produkciója elismeréseként kapta meg 3. alapszakasz MVP címét, majd az elmúlt szezonban annak ellenére rá szavaztak a legtöbben, hogy sokak szerint Drew Brees meggyőzőbb teljesítményt nyújtott. Aztán a sors úgy hozta, hogy a két legjobb irányító a nagydöntőben ki-ki meccsen rendezhette le a kérdést, és Manning egyetlen eladott passzáért hatalmas árat fizetett az Indy, a találkozó végén a Who Dat Nationt ünnepelte a világ. 

A kritikusai szerint szinte gépiesen játszó, érzelmeit nem mutató, a döntő pillanatokban gyakran betliző Peyton Manninget lehet nem szeretni, de nem lehet nem elismerni azt a briliáns teljesítményt, amellyel az elmúlt 12 évben elkápráztatta a játék sok százmilliós táborát. Az irányító pozíció lehetőségeit talán olyan mértékben használta ki, mint korábban senki, és noha csapatában remek játékosok egész sora szerepel, ő maga olyan klasszist képvisel, hogy sokan hajlamosak egyszemélyes gárdának titulálni a Csikókat.

Peyton Manning 1976. március 24-én látta meg a napvilágot, éppen ma 34 éves.

Forrás: wikipedia.org, colts.com

Mikor 2008 januárjában Brett Favre utolsó Packers mezben elkövetett passzát levadászta a Giants cornerbackje, Corey Webster, majd a támadásból a vendégek be is vitték a mindenről döntő field goalt, talán senki nem gondolta volna, hogy a következő három holtidény egyik legtöbbet emlegetett kérdése az lesz: "Visszatér-e Brett Favre?" Mert a Packers-Giants NFC döntőt követően Brett apó elköszönt a szurkolóktól, hogy aztán  a felkészülés alatt meggondolja magát. Véleményem szerint a Green Bay vezetése meghozta a kétségkívül nehéz, de a jövőre nézve az egyetlen helyes döntést, és az őszbe forduló legenda helyett a karmesteri pálcát a zseniális, szakértők által máris Super Bowlra késznek titulált Aaron Rodgers kezébe adták.

A 2008-as szezonban a Jets végül bizalmat szavazott a Wisconsinban árulónak bélyegzett irányítónak, aki New Yorkban csak egy erősen közepes idényt tudott összehozni, majd ismét visszavonult. A következő évad kezdete előtt néhány héttel a Pack ősellensége, a Minnesota kereste meg az öreget, aki megint nem bírt magával, és újra visszatért. Hozzá kell tenni, ezúttal elsőrangú teljesítményt nyújtva vezette a Vikingeket a playoffba, ahol ismét az NFC döntő jelentette a végállomást, Favre-nak és alvezéreinek a Louisiana Superdome-ban elkövetett szarvashibái végül a Szenteknek adták meg az esélyt a Super Bowl megnyerésére.

Kétségtelen tény, hogy Brett apó tanulékony ember. Bár az idény már másfél hónapja véget ért, még nem vonult vissza. Immár túl a negyvenen valószínűleg azon töri a fejét, hogy megismételhető-e a 2009-es menetelés, és összejöhet-e a bajnoki gyűrű. Mert kétségeink ne legyenek, ha Favre a jövőbe látna, és ott azzal szembesülne, hogy 2011. februárban Dallasban nem emelheti magasba a Vince Lombardi trófeát, menten visszavonulna. Hiszen mi másért viselné el a pofonok és sackek újabb garmadáját, ha azok nem a szent cél, a Super Bowl megnyeréséig vezető utat szegélyezik.

Brad Childress, Viking főedző egyelőre türelmesen vár. Nem sietteti négyesének döntését, jól tudja, Favre-nak idő kell. A sajtónak tett nyilatkozata szerint nem zárja ki a lehetőségét, hogy egy kis szakmai csevej erejéig meglátogatja klasszisát, de erre nem a közeljövőben kerül sor. A Vikings Stadium környékén ugyanakkor a szurkolók optimisták, és alig várják a napot, amikor a 2008-ig utált, az elmúlt fél évben pedig istenként tisztelt irányítójuk a rá jellemző ravasz mosollyal a szája szélén bejelenti, hogy készen áll az újabb szezonra.

Forrás: vikings.com

Az NFL-ben az elmúlt évtized kétségkívül legnagyobb párosát Bill Belichick és Tom Brady alkotta, erről tanúskodik a bostoni alakulat ezen időszak alatt behúzott 3 Super Bowl győzelme is. A Patriots főedzőjének és irányítójának útját olyan sikerek fémjelezték, amely párját ritkítja a tojásfoci bajnokság 90 éve íródó történetében. És bár az elmúlt két év halványabbra sikerült, Robert Kraftnak, a Hazafiak elnökének eltökélt szándéka, hogy a következő évekre is együtt tartsa a mágikus duót.

Bár Brady szerződéséből még egy év maradt, Kraft mindenkinek tudomására hozta, hogy legendás irányítója 2011-ben sem igazol majd el a Gillette Stadiumból. Ennek szellemében már most elkezdték a kontaktus hosszabbítására irányuló tárgyalásokat, nehogy néhány ijedős Patriots fan azt gondolhassa, imádott 12-esük máshol képzeli a jövőjét. Az elnök nyilatkozata sokatmondó: "Mondjuk úgy, Tom Brady a franchise része. Ő minket akar, mi pedig őt."

Bill Belichick szerződése 2013-ig érvényes, így vele kapcsolatban aggodalomra egyelőre semmi okuk a bostoni gárda rajongóinak. Ugyanakkor a napokban a sajtónak témát szolgáltat, hogy Brady a Patriots felkészülésének megkezdése ellenére eddig nem csatlakozott a Hazafiakhoz, és jelenleg is nyugati parti otthonában tartózkodik. Úgy tűnik azonban, hogy a vezetők megértőek a zsenivel: "Úgy gondolom, egy csomó dologban kell megtalálnia az egyensúlyt. Reméljük, annyi időt tölt Foxboróban, amennyit csak tud." - osztotta meg nézeteit a közvéleménnyel Robert Kraft.

Forrás: patriots.com

Majdnem biztosra vehető, hogy az április 22-24-én esedékes drafton a 24 éves, temesvári születésű Meskó Zoltánra lecsap az NFL valamelyik csapata. A University of Michigan punterének edzését már megtekintette a Colts és a Jets edzői kara, a draftig hátralévő időben pedig a Chiefs, az Eagles és a Patriots képviselői is elutaznak Michiganba, hogy felmérhessék a magyar fiú tudását. Meskó a játékosbörze puntereinek hivatalos rangsorában a 2. helyen található.

A 195 cm magas, 108 kg súlyú negyedéves egyetemista az elmúlt szezonban 44,5 yardos átlagot produkált. Az egyetem 4 éve alatt 42,5 yard lett az átlaga, amivel az intézmény történetének második legjobb punterének mondhatja magát. Ezen időszak alatt egyenletes fejlődésen ment keresztül, egyre erősebb lett, egyre messzebbre tudta elrúgni a játékszert, és annak röppályája (ameddig a labda a levegőben van - hang time) is egyre hosszabbá vált.

A Meskó család - sorsoláson szerzett zöldkártyának köszönhetően - 1997-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol először New Yorkban töltöttek másfél évet, majd Ohióba költöztek. Zoli gyerekkorában még a foci európai verziójáért lelkesedett, de odakint 12 évesen megismerkedett a tojáslabdás változattal, amely mellett le is horgonyzott. Az ifjú punter magyarul, románul, németül és angolul beszél, új hazája nyelvét tévénézés közben sajátította el.

Forrás: philadelphiaeagles.com, wikipedia.org

A cím talán megmelengeti az állatbarátok szívét, de jelen poszt nem a bengáli tigris (latin nevén panthera tigris tigris) nepáli élőhelyét, táplálkozási szokásait, természetvédelmi helyzetét hivatott bemutatni. Akiről szólni fogok, még csak nem is négy lábon közlekedik, viszont gyakran előfordul vele, hogy a nagymacskához hasonlóan fekete és narancssárga csíkok fedik teste egy részét, és a vele való találkozástól számos csapat tamadóegységének tagjai hasonló módon irtóznak, mint a Nepálban őshonos négyszarvú antilop a napok óta koplaló bengáli tigristől.

Cincinatti egyik kedvenc bengálija, Dhani Jones (lb) fejébe vette, hogy megmássza a Mount Everestet. A védő már egy ideje a Travel Channel Dhani tackles the Globe (laza fordításban Dhani lenyomja a földgolyót) sorozatában keresi a kihívásokat, és ennek keretében többek között Thaiföldön belekóstolt a muaj thai harcművészetbe, Angliában kipróbálta a rögbit, Oroszországban pedig megismerkedett a katonai küzdősporttal, a szambóval.

Jones tegnap utazott el az Egyesült Államokból, és Katmandu felé vette az irányt, hogy a következő három hétben 7.000 méter körüli csúcsokat ostromoljon. Egyelőre tehát nem a világ teteje a cél, de sokat sejtet Dhani boy pénteki kijelentése: "Amikor leugrasz egy hídról, elsőként nem a legmagasabbról veted le magad. Most belekóstolok, aztán majd visszatérek." Arról a hírek nem szólnak, a Bengals vezetése mit szól a linebacker kalandjaihoz, de a gárda március 29-én kezdi az alapozást, és az első hónapban Jones biztosan nem vesz részt a közös munkában.

Úgy tűnik, hogy a Cincinatti játékosai a számukra rövidre sikerült playoffot követően a celebindexük egekbe emelésén dolgoznak, hiszen a Bengals másik minden lében kanál figurája, Chad Ochocinco (wr) az ABC-n a napokban indítja a Dancing with the stars minisorozatát. Jones a csapattárs műsoráról is szépeket nyilatkozott: "Ez Chad számára egy kiváló alkalom lesz ahhoz, hogy kitörjön, és megmutathassa a tehetségét."

Forrás: bengals.com, wikipedia.org

Bár még messze a 2010-es évad kezdete, de jó esély mutatkozik arra, hogy a nyitányon a januári NFC döntő visszavágóját láthatjuk. A szeptember 9-én, csütörtökön esedékes első találkozón a Vikings és a Saints csaphat össze annak a tradíciónak a jegyében, hogy az első forduló előrehozott meccsén rendszerint a bajnok és egy potenciális kihívója méri össze erejét. Bár a liga menetrendjét csak áprilisban hozzák nyilvánosságra, több szakértő már úgy nyilatkozott, általános felzúdulást keltene, ha nem a Minnesota és a New Orleans mérkőzne a nyitómeccsen.

Jó hír a new yorkiaknak, hogy az első fordulóban a Nagy Alma mindkét csapata hazai pályán játszik. Az NFL hivatalosan is megerősítette, hogy - bár az ellenfelek egyelőre még nem ismertek - a Giants szeptember 12-én délután, a Jets pedig másnap a hétfő esti rangadó keretében debütálhat az új Meadowlands Stadiumban. Mindezt komoly összecsapások előzték meg a tárgyalóasztaloknál, hiszen mindkét csapat tulajdonosa azt akarta elérni, hogy az ő alakulata léphessen előbb pályára a vadiúj létesítményben. Mivel az érvek harcában eldöntetlen lett az eredmény, a liga vezetői azt a döntést hozták, hogy a Jets és a Giants is hazai környezetben kezdheti a bajnokságot.

A felek a vasárnapi és a hétfői dátumról sem tudtak megegyezni, így Roger Goodell komisszionár a pénzfeldobáshoz folyamodott, amely úgy hozta, hogy az Óriások vívhatják az első meccset. Cserébe a Jets megkapta a jogot arra, hogy az előszezonban ő fogadhatja először vendégét a New Jerseyben felhúzott arénában. Az NFL történetében eddig mindössze egy alkalommal kezdett mindkét new yorki csapat odahaza. 19 évvel ezelőtt, 1991. szeptember 1-jén a Jets a Buccaneerst, szeptember 2-án a Giants a 49erst fogadta a Giants Stadiumban.

Forrás: vikings.com, giants.com

A Dolphins szabad ügynöke, Joey Porter (lb) 3 éves megállapodást írt alá a Cardinals-szal. Az NFL-ben 11 évet lehúzó, ezalatt 4 Pro Bowlig jutó védő az előző három évet Floridában töltötte, előtte viszont éppen a Vörösbegyek jelenlegi főedzője, a Pittsburgh akkori offensive coordinatora, Ken Whisenhunt alatt a Steelers-t erősítette. Whisenhunt a tranzakcióval kapcsolatosan kijelentette, nagyon várja, hogy ismét együtt dolgozhasson régi játékosával.

A Cardinals nemrégiben vesztette el az éppen Miamiba igazoló meghatározó linebackerét, Karlos Dansbyt, de Porter várhatóan az ugyancsak szabad ügynök, Chike Okefaor helyét tölti majd be. Személyében Phoenixbe költözött az a védő, aki az aktív játékosok között a második legtöbb sacket (92) adta karrierje során. Régi-új főedzője azt is kiemelte, az új fiú mentalitásából sokat profitálhat az a védőegységük, amelyre nagyon ráfért az erősítés.

Forrás: nfl.com

Bár a fizetési sapka hiánya miatt a szabad ügynökök piacán meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségek, figyelemre méltó, hogy csúcsra felérő Saints nem törte magát az elérhető játékosok utáni csatározásokban. El kell ismerni, hogy egy SB-ba jutó csapat keretében komoly lyukak ugyan nem tátonghatnak, de nincs az a játékosállomány, amit ne lehetne feljavítani 1-2 gyengébb posztra való igazolással.

A bajnok látszólagos passzivitása odáig fajult, hogy több játékosát el is engedte más csapatok hívó szavára. Scott Fujita (lb) 3 évre, 14 millió dollárért kötelezte el magát a Clevelandhez, igaz, a New Orleanstól ennyi pénzt nem kapott volna. A futó, Mike Bell az Eagleshöz tart, és bár Darren Sharper is piaci árucikk, ő minden bizonnyal marad a Superdome-ban. A déliek egyetlen említésre méltó igazolását eddig Justin Fargas (rb) jelenti, aki Oaklandből teheti át a székhelyét Louisianába.

Bár a Saints még pótolhatja szabad ügynökkel Fujitát, egyelőre nem kapkodnak a helyettesítéssel. Fujita egyébiránt - bár meghatározó szereppel bírt volt alakulatánál - elég sok sérüléssel bajlódott, így mondhatni, megszokták, hogy nélküle kell meccseket nyerni. Az áprilisi drafton a Szentek a TCU linebackerét, Daryl Washingtont hozhatják a megüresedett helyre, míg Bell örökébe a fiatal Lynell Hamilton léphet.

És amennyiben bárkinek kétségei támadnának, a Szentek úgy jutottak SB-ba, hogy komplex módon építették fel a gárdát. Igazoltak szabad ügynököket (Drew Brees, Darren Sharper, Jabari Greer), remekül cseréltek (Jonathan Vilma, Jeremy Shockey), és a drafton is kiváló fiatalokat választottak (Jahri Evans, Marques Colston, Tracey Porter). Ezek alapján ne kételkedjünk benne, szeptember elején olyan csapattal vágnak bele a küzdelmekbe, amely komoly eséllyel pályázhat a címvédésre.

Forrás: nfl.com

A szabad ügynökök körüli őrület lassan lecseng. Még várható 1-2 meglepő igazolás, de valószínűleg a legfontosabb mozzanatokon már túlestünk. A holtszezon eddigi eseményei közül talán azok voltak a legjobb tranzakciók, amelyek nem történtek meg, és azok a csapatok voltak a legnagyobb nyertesek, ahol nem változott a keret.

Nézzük a szabad ügynök szezon legnagyobb nyerteseit:

San Diego Chargers

A.J. Smith, az általános menedzser első és harmadik fordulós ajánlatokkal meg tudja tartani azokat a játékosokat, akik különben kötetlen szabad ügynökökké váltak volna. Így továbbra is a Chargers erősíti Vincent Jackson (wr), Marcus McNeill (t) és Darren Sproles (rb/kr). Ugyanakkor egy-egy harmadik fordulós draftjogért elengedték a Jetshez a túl sokba kerülő Antonio Cromartie-t (db), illetve a Seahawkhoz a nem használt Charlie Whitehurst-öt (qb).

Kansas City Chiefs

Faragó Ricsi kedvencei megszerezték a remek Thomas Jonest (rb), valamint két jól csengő szakembert: az offensive coordinator Charlie Weist és a defensive coordinator Romeo Crennelt. Velük Matt Cassel (qb) fejlődése is garantálható, és az új támadófőnök személye Todd Haley főedző részére is a lehetőségek bővülését hozhatja. Erősebb fallal és jobb irányító teljesítménnyel a Chiefs akár a második helyet is elcsípheti az AFC Westben.

Green Bay Packers

A Pack a Chargershez hasonlóan soha nem a sokat költő együttesek között található. Komoly fegyvertény, hogy továbbra is a soraik között tudhatják a két veteránt tackle-t: Chad Cliftont és Mark Tauschert, és meg tudták tartani az alulértékelt Ryan Pickettet (nt), de náluk maradt Nick Collins (s) is. A wisconsini alakulat ugyanakkor elengedte Aaron Kampmant, aki még egészségi problémáival drága mulatság lehet új csapatának, a Jaguarsnak.

Baltimore Ravens

Anquan Boldin személyében viszonylag kedvező anyagi kondíciók mellett klasszis elkapó érkezett a Hollókhoz, de hosszabbítottak a veterán Derrick Masonnal (wr) is. A Baltimore továbbá jól járhat azokkal a draftjogokkal, amelyeket a szabad ügynökök megfelelő pillanatban történő elengedéséért kaphat.

Washington Redskins

A fővárosiak nem költekeztek, és elengedték szerződés nélküli játékosaikat. Emellett megszerezték Larry Johnsont (rb), aki Clinton Portis-szal (rb) remek párost alkothat.

A legnagyobb vesztesek:

Buffalo Bills

A Bills az edzői gárdáját próbálta erősíteni, de mindez kevés sikerrel járt. Chan Gailey, a 2009-es szezon előtti offensive coordinator lett a főedző, míg Buddy Nix hetvenesztősen kapta élete első általános menedzseri állását, amivel mind a csapat, mind Nix sok gúnyos megjegyzés céltáblája lett. A játékosposztokon különösen az irányító és a támadófal tagjai esetében találhatunk komolyabb hiányosságokat.

Arizona Cardinals

Kurt Warner visszavonulása már eleve komoly érvágás volna minden csapat életében, de Antrel Rolle (db), Karlos Dansby (lb) és Anquan Boldin (wr) eligazolása után nehéz volna azt állítani, hogy a Vörösbegyek volnának az amúgy sem veretes NFC West esélyesei.

Cleveland Browns

A Browns rendkívül drágán megszerzett két szabad ügynököt: Scott Fujitát (lb) és Tony Pashost (t). Emellett elcserélték kétségkívül legjobb védőjüket, Kamerion Wimbleyt (lb), és továbbra sincs irányítójuk, aki megfelelő háttér volna Jake Delhomme számára.

Chicago Bears

A Medvék holtszezonbeli próbálkozásait legjobban a kétségbeesés jellemzi. A rengeteg fáradozás ellenére sem sikerült megerősíteniük az edzői kart. Hiába minden, az NFC Northban továbbra is csak harmadik hely várományosai, és 2011-ben komoly változásokat prognosztizálhatunk. Julius Peppers (de) érkezése ugyan hozhat javulást a védelembe, de annyi pénzt áldoztak rá, amennyit az ex-Panther nem ért meg sem a Patriotsnak, sem az Eaglesnek.

Forrás: nfl.com

Derek Anderson Clevelandből Phoenixbe teszi át a székhelyét annak a 2 évre szóló szerződésnek az értelmében, amelyet az Arizona Cardinals-szal kötött a 2007-ben Pro Bowlig jutó játékos. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy a legendás Kurt Warner visszavonulásával megüresedett irányítói posztot az addigi kettes számú qb, Matt Leinart veszi át a Vörösbegyeknél. Az új fiú rendkívül szimpatikusan nyilatkozott a helyzetről: "Most is, mint minden eddigi edzőtáboromban, arra törekszem, hogy játszam és egyre jobb legyek. A feladatom az lesz, hogy még jobb játékra ösztönözzem Mattet."

A Cardinals főedzője, Ken Whisenhunt így vélekedett: "Matt keményen dolgozott, és rengeteget fejlődött. Viszont örülünk Derek érkezésének, hiszen nagy harc várható az irányítók között. Csakúgy, mint minden más poszton." Anderson karrierjének eddigi kimagasló éve a 2007-es volt, amikor 3.787 yardot és 29 td-t passzolva 10-6-os szezonra vezette a Brownst. Az elmúlt hetekben tárgyalásokat folytatott a Seattle-lel is, de végül a sivatagi gárdát válaszotta.

Leinartnak lehetnek rossz emlékei az edzőtáborokról, hiszen 2008-ban éppen a felkészülés során veszítette el fixnek látszó helyét Kurt Warnerrel szemben, aki végül egészen valószínűtlen módon Super Bowlba vezette a Cardinalst. Whisenhunt elmondta, a gárda tagjaira most 4 és fél hónap edzőtábor vár, amely alatt tisztázódnak majd a csapaton belüli erőviszonyok. Az biztosnak látszik, hogy az Arizona további irányítókat szeretne tudni a keretében, mivel Leinarton és Andersonon kívül jelenleg nincs emberük erre a posztra.

Forrás: azcardinals.com, nfl.com

Az elmúlt szezon első hazai meccsén a Cowboys vesztesen vonult le saját pályájáról a Giants ellenében. Látva Tony Romo hibáit, sokan úgy gondolták ekkor, a dallasi irányító elérte a maximumát, innen nincs tovább felfelé. A vélemény nem is volt alaptalan, Romo olyan rossz döntéseket hozott azon az estén, amelyek már visszaköszöntek a szurkolók számára. A nyitó találkozót követően az egész szeptember meglehetősen gyatrára sikerült Tony barátunknak, 4 td mellett 4 interception díszelgett a neve mellett. Mindez annak fényében volt különösen vészjósló, hogy az irányító tradícionálisan gyenge hónapja december szokott lenni.

Romo fogadkozott, Miles Austin (wr) is összekapta magát, és a hátralévő 12 alapszakasz meccs statisztikái 22 td-ről és csupán 5 interceptionről árulkodnak. Emellett 34 sacket elszenvedve az irányító pusztán négyszer esett a lost fumble bűnébe, és 4.483 yardos éves teljesítménnyel megdöntötte saját passzcsúcsát. Ezek után nem meglepő, de 97,6-os passers ratinggel karrierje legjobb mutatóját produkálta. 

A Cowboys a 2010-es szezonra a mindenáron Super Bowl jelszóval vág neki. Ehhez  egy 2009-es évvégi teljesítményt nyújtó védelemre, egészséges keretre és egy nem visszaeső Romora lesz leginkább szükség. Ez utóbbiban hárul óriási feladat Jason Garrett, offensive coordinatorra (oc), aki a napról napra fejlődés alapelvét vallja magáénak. A 2007 óta együtt dolgozó páros Jerry Jones klubtulajdonos szerint most kezd igazán jól működni.

Figyelemre méltó, hogy mindössze 3 olyan csapat játszik az NFL-ben, ahol az oc és a qb régebb óta dolgozik együtt, mint a texasiaknál. A Philadelphia mellett a másik kettő  a 2010-es nagydöntő két résztvevője: a New Orleans és az Indianapolis. Nem mellesleg azok a gárdák, ahol a Cowboyshoz hasonlóan három évadra nyúlik vissza a támadóegység irányítója és a qb közötti együttműködés (összesen 6 csapat), az elmúlt bajnokságot 58-38-as mérleggel zárták.

Garrett szerint a stabilitás minden pozícióban fontos tényező, de az irányítóknál különösen az. "Tony az elmúlt három évben ugyanazt a szisztémát használta, és elképesztő, mennyit fejlődött ennek köszönhetően. Már érti azokat a nüanszokat, amelyek a tudás következő szintjéra emelik őt" - árulta el játékosáról a Dallas oc-a. Talán ennek is köszönhető, hogy Romo elmúlt szezonbeli interception százaléka 1,6 volt, szinte pontosan fele a 2008-as 3,1%-nak.

A Cowboys a következő bajnokságra hatalmas tervekkel indul, amiben elengedhetetlen egy megbízható és a kulcshelyzetekben jó döntést hozó első számú irányító. Edzői szerint Romo egyre jobb lesz, és még óriási potenciál rejlik benne. Ha ez így van, a texasiak rajongói reménykedhetnek abban, hogy a 2011. február 6-i nagydöntőben az új Cowboys Stadionban hazai pályán fogadhatják az AFC bajnokát.

Forrás: dallascowboys.com

Az NFL tulajdonosai a jövő héten szavaznak arról, hogy amennyiben a rájátszásban a pénzfeldobást nyerő csapat field goalt ér el, úgy kapjon-e a másik csapat is labdabirtoklási, egyben egyenlítési esélyt. A liga versenybizottságának elnöke, Ray McKay szerint minderre azért volna szükség, mert a pénzfeldobásnak, azaz a szerencsének az utóbbi időben egyre nagyobb szerep jutott a nagy téttel bíró meccseken.

Az esetleges szabálymódosítás csak a playoffra vonatkozna, és ha a 3 pontos hátrányba kerülő gárda szintén field goalt ér el, úgy a továbbiakban a megszokott hirtelen halállal folytatódna az ütközet. McKay rámutatott, az első pontig tartó szabály 1974-es bevezetését követő 20 évben pontosan döntetlent hozott a pénzfeldobást megnyerő és elvesztő alakulatok különversenye, míg 1994-től a kedvezményezettek 59,8%-a húzta be a győzelmet a szerencsefaktornak is köszönhetően. Ez nyilvánvalóan nem tesz jót egy olyan ligának, ahol a képességeknek és a stratégiának dominálnia kellene a vakvéletlent. Jól mutatja a kis érme meccsalakító szerepét, hogy az első labdabirtoklásból az esetek 34,4%-ában meg is születtek a mindent eldöntő pontok, többnyire field goalból. 

Az elnök elárulta, már 4-5 éve folyamatosan figyelemmel követték a tendenciákat, de addig nem látták értelmét a szabálymódosításra vonatkozó javaslatnak, amíg esélytelen lett volna annak elfogadása. Idén azonban a 32 csapat vezetőinek sokat közeledett az álláspontja, így komoly a realitása annak, hogy a felvetés megkapja 24 franchise-nak a szavazatát. A tulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy a játékosszakszervezet ellene van a módosításnak, mert komoly sérülésveszélyt látnak a hosszabbra nyúló meccsekben.

A klubtulajdonosok ülésére vasárnappal kezdődően kerül sor Orlandóban. Az értekezlet fő témáját a védelem nélküli játékosok, különös tekintettel az elkapók fokozott megóvása szolgáltatja. Bár az elmúlt időszakban ezen a téren történt előrelépés, de továbbra is komoly fejtörést jelentenek azok a szituációk, amikor a wr megjátszása során a védőjátékosok súlyos sérüléseket okoznak ellenfelüknek. A javaslat szerint az elkapók fejét addig nem lesz megengedett támadni, amíg a játékszer megszerzését követően nincs lehetőségük a testi épségük megóvására.

Forrás: titansonline.com

Sammy Baugh, a Washington Redskins sokoldalú zsenije 1937 és 1952 között szolgálta a fővárosi alakulatot, miközben forradalmasította az amerikai foci támadási koncepcióját.  Ő volt a kulcsfigurája annak a történelmi változásnak, amely a lassú támadásokból pontgazdag látványosságot varázsolt.  

Pedig sokáig az is kérdéses volt, hogy melyik sportban köt ki. A Washington University-től még majdnem baseball ösztöndíjat kapott, amely azonban dugába dőlt egy hónappal a suli megkezdése előtt egy pályán szerzett sérülés miatt. Végül a Texan Christian University-hez (TCU) vezetett az útja, ahol megkezdte nem mindennapos futballkarrierjét tailback (a támadóegység line of scrimmage-től legtávolabb elhelyezkedő tagja) pozícióban. Mivel nem pusztán kiváló passzoló volt, hanem kitűnő punter, remek defensive back és jó futó is, így szinte minden poszton maradandót tudott alkotni. Amikor az 1936-os Sugar Bowl-on a TCU a Louisiana State-tal mérkőzött, Baugh egy 45 yardos futással, két általa elkapott interceptionnel és 14 db 48 yardos átlagot hozó punttal vette ki részét csapata szokványosnak nem mondható 3-2-es sikeréből.

Az egyetemi éveket követően 1937-ben csatlakozott a Washington Redskinshez, és rögtön az első évben NFL bajnoki címig vezette csapatát, a döntőben Chicagóban 3 passzolt td-vel (33, 55 és 78 yard) gyűrték le a helyi Bearst. Baugh eleinte még tailback pozícióban játszott, majd miután a Redskins 1940-ben átállt a T-formation-re, ő lett az csapat irányítója (quarterback), ahol mesterien egyesítette a wingback játékhívó és a tailback passzoló feladatkörét. 1942-ben újabb bajnoki cím következett, ismét a Bears ellen. Egyénileg az 1945-ös éve emelhető ki, ahol 70,33%-os passzpontossággal megdöntött minden addigi rekordot (ezzel még ma is harmadik az örökranglistán Drew Brees és Ken Anderson mögött). Pályafutása talán legnagyobb napja 1947. november 23-án jött el, amikor a későbbi bajnok Chicago Cardinals elsöprése során 355 yardot passzolva 6 td-ig jutott.

Páratlan karrierje utolsó éveiben a Redskins gyengélkedése miatt igazán emlékezetes eredményt már nem tudott felmutatni. Rövid edzői pályafutása során 1955 és 1959 között a Hardin-Simmons University főedzőjeként tevékenykedett, majd a Jets elődjénél a NY Titansnél 2, majd a Houston Oilersnél 1 évet húzott le. Az olajosoktól ment nyugdíjba 1964-ben, és visszavonult a nyugat-texasi Rotanben található farmjára.

Fantasztikus játékospályafutása befejeztével 3 pozícióban (quarterback, defensive back és punter) 13 NFL rekordot tudhatott magáénak. Irányítóként még a mai napig két rekorjda áll fenn: 6 szezonban lett a liga legjobb passzolója és 5 évben érte el a legalacsonyabb interception százalékot. Punterként 1940-ben produkált 51,4 yardos átlaga ma is csúcs, míg defensive backként ő volt a liga történetének első játékosa, aki egy meccsen 4 interceptionnel kergette őrületbe az ellenfelet. Emellett ő az egyetlen, aki egy éven belül három kategóriában: passzolásban, interception elkapásban és puntban is a legjobbnak bizonyult.

Mesés karrierje természetesen számtalan humoros pillanatot szült. A Redskinsnél való első edzése alkalmával edzője, Ray Flaherty cinkelte kissé az új fiút: "Azt mondják, elég jól passzolsz." Baugh lazán válaszolt: "Azt gondolom, kicsit tudok." Flaherty így reagált: "Mutasd meg! Dobd szembe azt az elkapót!" Sammy nem esett kétségbe, és visszakérdezett: "Melyik szemét?". Egy másik sztori a Washington 1940-es 73-0-s Chicago elleni vereségére nyúlik vissza. A meccs végén, mikor már régen eldőlt minden, Baugh remek passzt dobott egyik csapattársához, aki azt a Bears célterülete felett elvétette. A meccs után riporterek kérdezték tőle, változott volna-e valami, ha td-t ér el a Redskins. Az irányító válaszolt: "Persze, 73-7 lett volna a vége."

Félig Sammy barátunk nevéhez fűződik az ún. Baugh/Marshall szabály, amely egy érdekes esethez köthető. Az 1945-ös bajnoki döntőben a Washington a Cleveland Rams-szel meccselt, és 15-14-es vereséget szenvedett. A találkozó elején a saját 5 yardos vonaláról indította a támadást a Redskins. Baugh a labdát megkapva hátrálni kezdett, majd megcélozta az egyik szabad elkapóját. A labda azonban nem ért célba, mivel az akkoriban még a gólvonalon, nem pedig az end zone végén felállított kapu egyik kapufáját találta el, ahonnan az a Washington célterületére pattant. Az akkori szabályok szerint ez safety-t jelentett a Clevelandnek, amely 2 pont döntően befolyásolta a későbbi végeredményt. A klubtulajdonos, Marshall őrjöngött, de Baugh is elrebegett 1-2 f betűs szót. A nagy felzúdulásra a liga vezetői reagáltak, és azt követően a kapufáról visszapattanó labdát incomplete pass-nek minősítették.

Az amerikai foci zsenije 2008. decemberben hunyt el. Ha élne, éppen ma lenne 96 éves.

Forrás: nfl.com, wikipedia.org, profootballhof.com, thehogs.net, redskins.com

Hetek óta vártuk a hírt, hol köt ki LaDainian Tomlinson. Mióta a tv képernyők előtt intett érzelemgazdag búcsút a Chargersnek a liga történetének egyik legprímább futója, az ő sztorija tartotta lázban fél Amerikát. Szóba hozták a Minnesotával, végül Tomlinson a NY Jetset választotta. Azt a Jetset, amely az előző szezonban a legjobb futógépezetet produkálta, a liga legjobb védelmét mondhatta magáénak, ráadásul az AFC döntőig jutott, ahol Peyton Manningék csak a második félidőben találták meg a rendkívül hatékony játékuk ellenszerét.

LT többször is hangoztatta, hogy olyan csapatba kíván igazolni, ahol esélye lesz a bajnoki gyűrű megnyerésére, mivel ez eddig még nem jött össze számára. Akkor most a Jets komoly esélyessé lépett elő? LT kezdhet reménykedni, és mehet méretet vetetni arról az ujjáról, amelyik a régóta áhított gyűrűt kívánja húzni? Véleményem szerint aligha. Valóban ott játszik Shonn Greene, tényleg zseniális Darrelle Revis, a védőfal  már egy ideje a párját ritkítja, Rex Ryan is sokat látott edző, de amíg Mark Sanchez irányít, nem lesz bajnokaspiráns a Jets. Egy ilyen kőkemény ligában egyszerűen elképzelhetetlen, hogy olyan csapat érjen célba, amely a támadójáték két eleme közül csak az egyiket, a futást űzi magas fokon. Nyilván fejlődhet a srác, van is hova a 63-as rating, és a 12/20 td/int alapszakasz statok után. Mégis nehéz elhinni, hogy Mark Sanchezt 2025 tájékán bajnokként és legendaként vonultatják vissza a könnyeikkel küszködő Jets hívek.

Gondoljunk bele, hogyan nyerhetne egy csapat bajnokságot, ha az irányítójától (még ha újonc is), csak annyi az elvárás, hogy ne veszítse el a meccseket? Szerintem sehogy. Sanchez egy tényleg nagyon kedves, mosolygós srác, de az egész rájátszásban talán egy olyan passza volt (Indyben az első félidőben), amire rényleg csettint a  rajongó és a szakértő. És ezen tények birtokában kijelenthetjük, sántít a statisztika is, amely szerint a Jets büszkélkedhet a legjobb futóegységgel, hiszen az egy meccsre jutó futóyardban tényleg a legjobb számokkal bírnak, de messze többet foglalkoztatták a rb-jeiket, mint a többi csapat. És hiába Sanchez 93 rájátszás ratingje is, mivel alig hívtak rá játékot az edzői, és akkor is csak rövid, biztonsági passzokat annak érdekében, hogy az elkapóik nehogy hazamenjenek meccs közben az unalomtól. 

Örömteli viszont a Packers rajongóinak, hogy újra aláírt hozzánk Mark Tauscher. A remek right tackle az előző szezonban október közepén csatlakozott a liga legrosszabb támadófalához, és beálltával drámai javulást hozott a Rodgers védelmére szolgáló egységben. Mivel nemrégiben a vakoldali tackle, Chad Clifton is hosszabbított, kezdhetünk reménykedni abban, hogy 2010-ben A-Rod jóval kevesebb sallert és sacket kap az ellenfél védőitől. Egyes vérmes szurkolók már SB győzelmet rebesgetnek, de szerintem a kétségtelenül feljövőben lévő Pack ideje inkább 2-3 év múlva jöhet el.

A két hírrel összefüggésben érdekes lehet a 2010-es NY Jets-Packers összecsapás, ahol a betonkemény Jets defense találkozik majd a zseniális Packers támadósorral. Aztán ha  a meadowlands-i meccset Mark Sanchez 30/24, 325 yard, 135 rating statokkal zárja, megemelem kalapomat az USC volt növendéke előtt. Bár kétlem, hogy emiatt be kellene szereznem egy kalapot.

Forrás: nfl.com, packers.com

Manapság egyre nagyobb az érdeklődés a világ legjobban működő ligája, az NFL iránt, jómagam és a liga közötti kapocs megszületése azonban még 1995-re vezethető vissza. Akkoriban az egyetemi szünet alatt Wyoming államban voltam nyári munkán, ahol az amerikai közegben elkerülhetetlen volt a találkozás azzal a tojáslabdás őrülettel, amelynek a szabályait - a baseballéval együtt - épphogy csak kapiskáltam. Mivel júniustól késő szeptemberig dolgoztam Maci Laci földjén, az előszezont, aztán a liga első pár fordulóját volt szerencsém az Újvilágból végigkövetnem.

Sajnos a miértre már nem emlékszem, de néhány meccs után úgy döntöttem, hogy a Green Bay lesz az én csapatom, pedig az egyik  jenki srác erősen lobbizott azért, hogy az ő példájára a Dallast válasszam. Az még erősen él bennem, hogy a liga első fordulójának hétfő esti rangadóján a Cowboys 35-0-ra ledarálta a NY Giantset (életem első végignézett NFL meccse), de ez sem győzött meg arról, hogy nekem a texasi marhahajcsárokat kéne favorizálnom. Maradt hát a Packers, pedig még fogalmam sem volt róla, hogy egy Brett Favre nevű srác néhány éve már "nálunk" játszik, és másfél évtizeddel később - még aktív játékosként, igaz "árulóként" - élő legendává válik. Még a hazautazásom előtt eltettem a New York Times azon oldalát, amely a liga egész éves schedule-jét tartalmazta, és az említett haveromhoz ellátogatva tiszteletemet tettem (sajna nem meccsnapon) a Cowboys stadionnál.

Hazaérvén internet híján maradtak a CNN sporthírek, meg a szerdai Nemzeti Sportban az eredmények böngészése, de a DSF sportcsatornának köszönhetően a rájátszás meccseit már láthattam. Ma is fájdalmas emlék, hogy '96 elején az NFC döntőben a Dallas az utolsó negyedben 14-0-ás rohammal tette semmissé az addigi 27-24-es vezetésünket. Az éjszakai meccseket a kollégiumban néztem tök egyedül, és mivel  a többiek komplett idiótának néztek a tojásfocis virrasztásaim miatt, nem is beszéltem senkivel a meccsekről. Eljött aztán a Packers nagy éve, és a 97-es SB-t végre behúztuk.

Aznap éjjel szokás szerint magányosan szurkoltam, és ha lett volna szemtanúja annak, hogyan örjöngtem Freeman 81 yardos td-jénél, vagy Howard 99 yardos kick off return td-jénél, valószínűleg jó ideig a zárt osztályon kezelnek. De nem látta senki, így elképesztő büszkeséggel olvashattam a keddi Sportban a SB-nak szentelt 3-4 bekezdést, amelyhez  a találó "Sajtfejűeké a világ" címet aggatták. Más forrás híján a cikket annyiszor rágtam át, hogy néhány nap múltán már fejből tudtam az egészet. Köszönet érte a lap szakírójának, akkoriban az ilyen kis örömökből kellett táplálkozni.

Természetesen nagy várakozással tekintettem a következő évad elé, ahol a Packers megint nagydöntőt játszhatott, de ott sajna a legendás John Elway és csapata kibabrált velünk. Aztán jöttek - legalábbis a Packers szemszögéből - a szürkébb évek, de büszkén jelenhetem, hogy SB-t azóta nem mulasztottam. Bár a hazai sportéletben  az NFL még ekkor sem kapott túl nagy figyelmet, de életre szóló élményekkel gazdagodtam, mikor megcsodálhattam a Baltimore mesés védelmét, Tom Brady három győzelmét, Roetlisberger szárnypróbálgatásait, vagy Peyton Manning régóta várt sikerét.

Aztán a Sporttv-nek hála nálunk is megjelent a tojáslabdás foci, és a sajtóban közölt hírek szerint már hazánkban is 135 000 ember követte az idei miami nagydöntőt. Talán nem véletlen, mivel idén olyan rájátszáshoz volt szerencsénk, amelynek során előtérbe kerültek a támadóegységek, ami a sportághoz kevésbé értőnek is megadta a látványt és az akciókat. Ha felidézzük az Arizona-Green Bay, a New Orleans-Minnesota, vagy a New Orleans-Indianapolis meccseket, bizony libabőrős lesz a rajongó háta. Sőt, engedtessék meg az a szubjektum is, hogy nálam a magyar sportközvetítések top 10 rangsorában a helye annak a momentumnak, ahogy Faragó Ricsi  közvetített (üvöltött) annál a bizonyos Manning passznál, amit Tracy Porter lefülelt és visszahordott Miamiban.

Ez a blog a kedvenc ligámról, a kedvenc sportomról és a kedvenc csapatomról szól.