Újabb hét telt el életem első fantasy bajnokságában, ám az izgalmak ezúttal sajnos elmaradtak. Pedig az előzetes várakozások nem utaltak arra, hogy egy esély nélküli játéknap következik a Chievo számára, de múlt vasárnap este 7 és 10 között, azaz az első időpontban rendezett találkozók gyorsan taccsra vágták a reményeimet. Pedig a hivatalos prognózis szerint én voltam a Csabai Csalligators elleni ütközet favoritja, de a tojásfoci számomra meglehetősen rosszul repült és pattogott az említett órákban.

A hétvégi fordulót megelőzően talán annyi időt fordítottam a csapatom összeállítására, mint korábban még egyszer sem. Ismét történtek változások az előző héthez képest, hiszen érkezőként Kevin Waltert (WR-Texans), Aaron Hernandezt (TE-Patriots) és Jeremy Shockeyt (TE-Saints) köszönthettem a keretemben, miközben útilapu került Chris Chambers (WR-Chiefs), Jermaine Gresham (TE-Bengals) és Todd Heap (TE-Ravens) talpára. A csapatomat mindenképpen masszívnak gondoltam, ahol az igazi nagy sztárok talán hiányoznak, de mindenki képes hozni egy jó átlagot, amely elég lehet a rájátszásba jutáshoz elégséges számú találkozó behúzásához. 

Ahogy azt már megszokhattuk, irányító poszton eddig az állandóságra szavaztam, és nem volt ez most sem másképp. Philip Rivers Chargerse Seattle-be látogatott, és ugyan a san diegói alakulat elszenvedte idei második zakóját is, a karmester 24,4 pontja elismerésre méltó. Jól mutatja Rivers eddigi remeklését, hogy a fantasyben az első három fordulót követően ő termelte a negyedik legtöbb pontot (66,18), nála jobban csak Michael Vick, Peyton Manning, valamint az első játéknapon csodát tévő Arian Foster teljesített.

Ahogy az az első két vasárnapon már megszokottá vált, a futóim ezúttal sem hozták azt, amit a közvélemény és a prognózisok vártak tőlük. Mind Ray Rice, mind Ronnie Brown touchdown nélkül zárt, és ketten együtt nem érték el a 15 pontot. Mivel a kispadon ülő Felix Jones és Shonn Greene még ennyit sem produkált, így kijelenthető, hogy kihoztuk a posztból a maximumot. Mindez sajnos édeskevés volt a Csalligators ellen, akik csak running back pozícióban 15 pontot vertek a Szörnyeimre. 

Az elmúlt két hétvégén az elkapó egységem becsületes munkát végzett, ám ezúttal náluk is tetten volt érhető a visszaesés. Roddy White és Kevin Walter kevés elkapott yarddal, de legalább 1-1 touchdownnal zárta a fordulót, míg Wes Welker ezúttal mindössze 45 yardnyi esélyt kapott Tom Bradytől, hatpontos találat nélkül. Ahogy az ebből kiderült, Donald Driver ezúttal cseresorba kényszerült, de mivel ő is 6,1 ponton maradt, így receiver fronton is kipréseltünk szinte mindent, amire csak tellett tőlünk. Az ellenlábasomnál az elkapók igazán remek produkcióval örvendeztették meg a menedzserüket, és Austin Collie, valamint DeSean Jackson együttes 51,2 pontja még úgy is hatalmas előnyt adott a Csalligatorsnak, hogy Michael Crabtree 37 elkapott yardnak megfelelő 3,7 ponttal zárt.

A kiegészítő embereim révén némi szépségtapaszban részesültem, de mindez csak az igazán katasztrófális vereség elkerüléséhez volt elég. Külön említést érdemel a Cowboys védelme, amely egyébként létfontosságú meccsre utazott Houstonba, és fantasztikus teljesítményt nyújtva 14 pontot tettek hozzá az elszámolásomhoz. Ezzel mindösszesen 95,9-ig jutottam, de mindez eltörpült ellenfelem 126 pont feletti összpontszámához viszonyítva.

Ezzel három meccs után 1-2-es mérleggel büszkélkedhetem, abban a ligában, ahol immár nincs nyeretlen gárda. Veretlen egy még akad, mégpedig az az LA Csődörök, amely a drafton éppenséggel az első választás jogát kapta meg. Aki a két dolog között összefüggést állapít meg, nem biztos, hogy téved. A forduló érdekessége, hogy visszatértek az izgalmak a fantasy ligánkba, hiszen a második játéknap sima összecsapásai után ezúttal három helyen is 10 ponton belüli végeredmény alakult ki. A forduló számomra talán egyetlen pozitívuma, hogy nem a Chievo szenvedte el a legnagyobb vereséget, mivel a kétes dicsőség ezúttal a G-Men fiúknak jutott ki, akik éppen a ligaelsőtől kaptak ki 42 ponttal.

Igazán furcsa képet fest számomra a liga táblázata, amelyből az derül ki, hogy a 33 százalékos eddigi teljesítményem ellenére a harmadik legtöbb pont a Chievo gárdája nevéhez fűződik. Mivel a csapatomban eddig egyszer sem maradt túl sok pont, így elmondhatom, hogy komolyabb hibák nélkül evickéltünk végig a három játéknapon. Ugyanakkor fájdalmas, hogy éppen mi kaptuk a legtöbb pontot. A kaptuk kifejezés persze nem fedi a valóságot, mivel nem arról van szó, hogy rossz a védelmünk, hanem hogy az ellenfeleim éppen ellenem nyújtottak eddig valamennyiszer remek produkciót. De mindez nem szegi a kedvünket, és nem adjuk fel, remélve, hogy hosszú távon kijön számunkra a lépés.

Aki a liga részleteire kíváncsi, itt minden fontos információt elér.