Aki azt mondja, hogy Michael Vick nem istenadta tehetség, annak minden bizonnyal fogalma sincs a futballról. Michael Vick olyan adottságokkal rendelkezik, amelyek csak nagyon keveseknek adatnak meg. Persze lehet, hogy ezt már lassan múlt időbe tehetjük, mert maga Michael Vick is lassan múlt idő lesz. A nemrégiben a harmincadik életévét betöltött fiatalember olybá tűnik, lerendezte futballkarrierjét egy életre.
Pedig ez a valaha zseniális játékos még évekig a csúcson lehetne, és elkápráztathatna bennünket minden jóval, amit csak ebben a fantasztikus játékban be lehet mutatni. Hiszen személyében valószínűleg minden idők legjobb futó irányítója született meg, aki főiskolásként és már profiként is képes volt lenullázni a legjobb védelmeket pusztán a jelenlétével. Amikor egy snappet követően Vickhez került a labda, annyi fegyver volt a kezében, hogy amiatt az NFL legnagyszerűbb védői talán még ma is álmatlanul forgolódnak, ha éjszakánként az eszükbe jut.
Csak néhány statisztika azok kedvéért, akik kevéssé ismerik ennek a rendkívül ellentmondásos játékosnak a pályafutását. Vick az NFL történetének egyetlen irányítója, aki az alapszakaszban (2006) elérte az 1.000 futott yardot. Ugyanebben az évben megdöntötte a ligacsúcsot az egy hordásra jutó yardok tekintetében (8,4). A Michael Vick-Warrick Dunn (RB) duó az NFL történetének az első irányító-futó párosa, akik ugyanabban az esztendőben (2006) mindketten elérték az 1.000 futott yardot. Vick nevéhez fűződik az NFL históriájában a legjobb irányító által egy találkozón produkált futóteljesítmény a rájátszásban (119 yard, 2004), és ő volt az első irányító a ligában, aki egy meccsen belül legalább 100 futott és 250 passzolt yardra volt képes (2004).
És ugyanezt a Michael Vicket 2001-ben, abban az évben, amikor az Atlanta a draft 1/1-eseként kiválasztotta őt, már kutyaviadalok szervezésével gyanúsítják, igaz, ekkor még eredménytelenül. Aztán a következő években hozzá közel álló emberek drogokkal buknak le, barátai reptéren lopásba keverednek, ő maga vesztes meccse után a véleményét obszcén jelzésekkel adja tudtára a nézőknek, amelyek már-már előrevetítették azt, hogy előbb-utóbb összeomlik Vick üvegpalotája.
Aztán 2007. április 27-én eljött a vég, egy droggal kapcsolatos házkutatást követően kutyaviadalok egyértelmű nyomaira bukkantak a rendőrök. December 10-én már a börtönben aludt Michael Vick, és sokan úgy voltak vele, vége a történetnek. Nem mintha sajnálnunk kellene azt az embert, aki öt éven keresztül kényszerített kutyákat olyan öldöklő harcokra, amelyek során számtalan jobb sorsa érdemes eb pusztult el, vagy nyomorodott meg.
Aztán az optimista szurkoló, beleértve magamat is, örömmel vegyes kíváncsisággal fogadta a hírt, hogy 2009 augusztusában Vick egyéves szerződést kötött a Philadelphia Eagles-szel, ahol elvileg Donovan McNabb és Kevin Kolb mögött a gárda harmadik számú irányítójává vált. A szezonban az adottságainak köszönhetően végül 12 találkozón szóhoz jutott a renitens játékos, de összesen 13 passz- és 24 futókísérletet tudott felmutatni, ami fényévekre van attól a teljesítménytől, amelyre ez a géniusz képes lett volna.
Az idei holtszezonban egy ideig arról szóltak a hírek, hogy az Eagles talán mindhárom irányítóját elcserélné, aztán végül "csak" az egyes számú McNabbet száműzték a csoportrivális Redskins-hez. Ugyan deklaráltan Kolb lett a number one, de talán Vick is bízott abban, hogy újra eljöhet a lehetőség a bizonyításra. Erre fel június 25-én hajnalban a saját szülinapi partiján lövések dördülnek el, amelyek során egy embert súlyos sérüléssel szállítanak kórházba. A hírek már az elején leszögezik, hogy Vick korábban elhagyta a helyszínt, aztán ahogy telnek a napok, kezd a sztori egyre büdösebb lenni, és már csak az a biztos, hogy semmi sem az.
Senki nem mondja, hogy Vick lőtt aznap éjjel, de az majdnem biztos, hogy az irányító még ott volt a partiban a kérdéses időpontban, és arról is szól a fáma, hogy a kutyaviadalos ügyben társtettes egyik haverja a meglőtt személy. Legyen bármi az igazság, ha én az Eagles-nél vezető lennék, Michael Vicket elzavarnám a csapatomból. Ugyan kétségtelenül ő a futballtörténelem egyik géniusza, de állandó balhéival szinte már csak ártani tud magának és a benne bízó franchise-nak. Szerintem leáldozott Vicknek. Nem is érdemtelenül.
Forrás: nfl.com, wikipedia.com