Reggie Bush, a New Orleans running backje 1985-ben született, azonban minden bizonnyal hallott már George Orwell halhatatlan művéről, az 1984-ről. Mint ismeretes, a regény valamikor a nem túl távoli jövőben játszódik (legalábbis az író korához képest), amikor a mindenható államapparátus egy része rendszeresen azon dolgozik, hogy megsemmisítse a múltnak a jelenben nem kívánatossá vált darabjait. Valószínűleg Reggie barátunk, ha olvasta is a könyvet, sosem gondolta volna, hogy vele is megeshet hasonló.
Pedig ma ott tartunk, hogy egykori egyeteme, a University of Southern California (USC) tiszteletbeli elnöke, Max Nikias úgy nyilatkozott, hogy az intézmény augusztus közepéig eltűntet, megsemmisít, vagy visszahív minden olyan díjat, emléket, relikviát, amely a USC korábbi hallgatójához, valamint a USC Trojans korábbi játékosához, Reggie Bush-hoz kötődik. Hogy miért? Mert Bush-ról bebizonyosodott, hogy még a 2004-05-ös időszakban a szabályok ellenére ügynököktől ajándékokat fogadott el, hagyta, hogy különböző rendezvények során fizessék a hotelszámláit, a családja appartmanját, sőt, még olyan is volt, hogy limuzint biztosítottak a fiatal csillag számára.
Tegyük hozzá gyorsan, hogy a múlthamisítás onnan indult ki, hogy az NCAA (Nemzeti Egyetemi Sportszövetség) négyéves nyomozást követően a futó említett tetteire bizonyítékokat talált. Ennek következtében a USC-t két évre kizárták az egyetemi rájátszásból, elvették tőlük számos ösztöndíj lehetőségét, sőt, az 5-6 évvel ezelőtti győzelmeiket és a bajnoki címüket is törölték. Csak hogy tiszta legyen a kép: Bush szabálysértéséért nemcsak az akkori csapat összes tagját és valamennyi edzőjét, de a mai és a következő évek USC Trojans kerettagjait és trénereit is elég keményen megbüntették.
Annak az Amerikát végigverő csapatnak volt tagja a mai Cardinals első számű irányítója, Matt Leinart, aki a épp a napokban nyilatkozott úgy, hogy értetlenül áll a példátlanul súlyos büntetések előtt, és leszögezte, egyrészt nem haragszik Reggie Bush-ra, másrészt mindenki gondol, amit csak akar, azokat az eredményeket az ő olvasatában soha senki nem tudja tőlük elvenni. De még a Seahawks mai, a USC akkori főedzője, Pete Carroll - bár elismerte a felelősségét - is csak a fejét rázta a szankciók hallatán.
Nyilván nincs pontos ismeretem arról, mint ahogy pontosan nem is lehet mindezt kideríteni, hogy mekkora összeg volt az, amit Bush a szabályok ellenére elfogadott. Én reálisan úgy gondolom, hogy ismerve a juttatások formáit, sokkal inkább néhány tízezer dollárról, semmint milliókról lehetett szó. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy számtalan olyan eset történhetett már az amerikai egyetemi sport történetében, már akár a 21. században is, amikor fiatal sportolók - még amatőrként - pénzt fogadtak el jóbarátnak tűnő idegenektől.
Csak hogy tisztázzuk, nem vagyok Reggie Bush rajongója. Még csak különösebben nem is kedvelem a New Orleans futóját. Egy korábbi Heisman Trófeát (valószínűleg ezt is elveszik tőle) elnyerő zsenitől kevés az a teljesítmény, amit eddig az NFL-ben mutatott. Ugyan van egy bajnoki gyűrűje, futó létére igen sok passzt is elkap, és a Saints special teamjében is feladatokat lát el, de a képességeiből és a múltjából fakadóan tőle nem sok az évi 4-500 futott yard, valamint az elmúlt évtől eltekintve 4 yard alatti futás/kísérlet mutató. Egyet tudok érteni a Jacksonville miniemberével, Maurice Drew-Jones-szal, aki azt mondta Bushról, hogy nem dolgozik elég keményen ahhoz, hogy a liga elitfutójává váljon.
Ezzel együtt is sajnálom Reggie Bush-t, akivel kapcsolatosan azt gondolom, hogy bizonyos csoportok érdekeit szolgáló, őt és korábbi csapatát pedig aránytalanul sújtó döntések születtek az ügyében. Hiszen ők ténylegesen legyőzték számos riválisukat, és hatalmas munkát fektettek abba, hogy 2004-ben BCS bajnoki címet nyerjenek. És a szabály az nyilván szabály, de nem látom, hogy a Bush által így vagy úgy elfogadott dollárok hogyan jelentettek volna sacket, tackle-t, interceptiont, vagy akármi mást az ellenfeleknek, amivel azok sorozatosan megfordíthatták volna a kérdéses találkozókat.
Azt hiszem, az Egyesült Államokat, vagy magát az amerikai mentalitást nem kell bemutatni azoknak, akik némileg követik a világ politikai és gazdasági történéseit. Tudjuk, hogy Amerika képes túlzásokba esni. Ugyancsak mostanában látott napvilágot, hogy a 20 éves Nate Montanát, a legendás Joe Montana fiát - több csapattársával együtt - bevitték a rendőrök éjszakára a börtönbe, mert egy bulin a fiatalok alkoholt fogyasztottak. Még a sajtó munkatársai is nevetségesnek tartják az ilyen jellegű, egyébként rendszeres híreket, mivel szerintük is indokolatlanul magas a 21 éves határ, amihez kötik a tengerentúlon az alkoholfogyasztást. Tegyük szívünkre a kezünket, hány olyan magyar 20 évest találnánk, aki még nem fogyasztott alkoholt?
De maradjunk csak az NFL-nél. Az elinte szexuális zaklatással gyanúsított, majd végül a büntetőjogi eljárást teljesen megúszó pittsburgh-i irányító, Ben Roethlisberger 6, de lehet, hogy csak 4 meccses eltiltást kap a ligától, mert visszaesőként molesztált és szexuálisan bántalmazott egy 20 éves lányt Georgiában. Ugyanakkor a Green Bay meghatározó defensive endjét, Johnny Jolly-t még évekkel ezelőtt 200 gramm kodeinnel kapták el, ami a drogok és a gyógyszerek közötti határmezsgyén helyezkedik el. Jolly-t erre az idényre biztosan eltiltotta a liga, az esetét majd a 2011. februári nagydöntő után vizsgálhatják legközelebb felül, emellett akár 20 év börtönbüntetés is várhat a védőre. Mintha a két eset két eltérő bolygón lenne megtorolva.
Tudjuk, hogy Amerika a szélsőségek hazája. Most már azt is tudjuk, hogy a legfrissebb áldozatát úgy hívják: Reggie Bush.
