Aki látott már valaha tojás alakú labdát, annak valószínűleg nem kell bemutatni Brett Favre-ot. Bár lassan már ott tartunk, hogy annak sem, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy léteznek a gömbönyűtől eltérő alakú labdák is. Kis hazánkban ez ugyan kevésbé látványos, de Amerikában a csapból is Brett Favre folyik. A sport egyetemes történetében vonult már vissza nem egy hatalmas legenda, de ami a Minnesota négyese körül zajlik, az minden bizonnyal párját ritkítja.
Még ha egy-egy üres nap el is telik, de az elmúlt szezon befejezése óta egy hét biztosan nem szállt el anélkül, hogy a Brett apóhoz közeli források, esetleg maga a legenda ne csepegtetett volna apró információmorzsákat arra vonatkozóan, hogy ő most vagy visszavonul, vagy nem. Konkrétum alapvetően elég ritkán hangzott el vele kapcsolatosan, a lényegi mondanivalója a híreknek mindig csak annyi volt, hogy a Vikingek királya még létezik, és erősen töpreng, hogy lelkében dúló háborúban inkább az irányító győzedelmeskedjen, vagy esetleg a családapa.
Ha valaki végigkövette Favre első visszavonulása, 2008 márciusát követően a szappanopera minden egyes epizódját, már minden bizonnyal baromira unja a sajtóban rendre elejtett utalásokat. Ha valaki még emlékszik Favre elmúlt két és fél évére, az már nem igazán hisz abban, hogy a háttérben egy ténylegesen őrlődő, a játék szeretete okán a végletekig elmenő játékos küzdelme rejlik. Az sokkal inkább azt hiszi, hogy egy eleinte profinak tűnő, de olykor látványosan amatőr hibáktól hemzsegő kampány mozgatja a szálakat.
Ezt persze nem hinném, hogy maga Favre találta ki, de hogy annak aktív résztvevője, az egészen biztos. Nem kell mondani, Amerikában, akár csak a világ csomó pontján, hogyan működnek a dolgok. Mindent a pénz mozgat. És a Minnesota karmesteréből még negyven felett is rengeteg dollárt lehet kipréselni. Ő már régóta az a kategória, hogy ha nem tesz semmit, csak a neve megjelenik, magára vonja az emberek figyelmét. Ezzel pedig újságokat, jegyeket, mezeket, reklámidőket és még ki tudja, mennyi mindent lehet eladni.
Lehet, hogy a probléma bennem van, de nálam mindez ellenkező hatást vált ki. Mert nálam pont itt veszik el a lényeg. Packers szurkolóként számomra Brett Favre volt az isten másfél évtizeden át, és a szememben nem azzal bukta el ezt a titulását, hogy átigazolt az ősellenség Vikings-hoz, hanem mert elfogadta, de legalábbis némán tűrte, hogy egy bohózatot csináljanak karrierjének utolsó éveiből. Meg belőle is.
Ezzel együtt természetesen megemelem a kalapomat Brett apó tavalyi szezonja előtt. Egykori csapatát oda-vissza verve egészen NFC döntőig vezette a minnesotai együttest, ahol mondjuk ki, játékban - főként támadásban - felülmúlták a későbbi bajnok Saints együttesét, de a számtalan labdaeladásuk oda vezetett, hogy a Vikings végül elbukta a nagydöntő lehetőségét. És igazából ezért nem is értem, hogy egy ekkora kaliberű sportember esetében mi szükség van arra, hogy szurkolók millióit hülyítsék a jövőjét illetően.
Az NFL-ben tavasszal és a nyár elején már lezajlottak a minicampeknek és OTÁ-knak (organized team activities) csúfolt felkészülések, ahol a csapatok a nyári edzőtábort megelőzően megpróbálták kialakítani azt a bővebb keretet, amelyből a 2010-es szezon során gazdálkodhatnak. Nem volt ez másképp Minnesotában sem. Favre persze egy ilyen alkalmat sem használt ki, hogy megjelenjen az övéi között, mert azzal bármi támpontot adott volna a körülötte kialakuló mítoszt csodálók számára.
De próbáljunk olvasni a sorok között. Favre még a tavasz folyamán üzente, hogy bokaműtét nélkül nem tudna visszatérni. Megműtötték a bokáját? Persze. Nemrég üzente, hogy minden vágya, hogy a New Orleans csapatának visszavágjon az NFC döntőben elszenvedett vereségért. Mi lesz a bajnokság nyitómeccse? New Orleans Saints-Minnesota Vikings. A napokban Cris Carter már nyíltan, nagy közönség előtt kimondta azt, amit szinte mindenki sejt, de amire eddig csak kevesen és csak halkan vették a bátorságot. A Minnesota egykori receivere azt mondta: Brett Favre visszatér.
Mert ne legyenek kétségeink, Brett Favre vissza fog térni. Viszont ekkora felhajtás után most már nagyot kell durrannia a Vikings és Favre szezonjának. Mert ha nem így lesz, gyanítom, a rajongók nem a klasszis első 19 évének nagyszerű pillanatait őrzik majd meg emlékezetükben, hanem jóval inkább az utolsó (?) idény bukását. És tegyük a kezünket a szívünkre, ilyet még egy Packers szurkoló sem kívánhat a Vikings irányítójának.
